Swarovski fülbevaló ajándékba a sógornőmnek

Hétvégén volt a sógornőm születésnapja, amit egy családi kerti partival ünnepeltünk meg. Habár azt beszéltük meg, hogy ajándékozás helyett inkább csak eszünk-iszunk valami finomat és beszélgetünk egy jót, én nem tudtam megállni, hogy ne vegyek Vikinek valami kis apróságot. Hiába nem kerek évfordulója volt éppen (huszonnyolc éves lett) attól még úgy gondoltam, hogy örülne egy szép kis ajándéknak.

Mint a legtöbb nő a világon, Viki is szereti a szép ékszereket, ezért úgy gondoltam, hogy egy Swarovski fülbevalóval biztos nem fogok mellé lőni. Az egyik kedvenc webáruházam honlapján neki is álltam nézelődni és viszonylag hamar találtam is egy olyan fülbevalót, ami remekül passzolna Vikihez. Óvatosnak kellett lennem, mivel nem volt mindegy, hogy mit választok. Félreértés ne essék, szó sincs arról, hogy a sógornőm egy hisztis hárpia lenne, akinek nem lehet semmit se venni, mert mindent csak kritizál. Nem erről van szó.

A sógoroméknak kilenc hónapja született meg az első kisbabájuk, aki már pont abban a korban van, hogy élvezi a körülötte lévő világot, mindenre kíváncsi és imád dolgokat megfogni. Szegény Viki nem is nagyon mer olyan ékszereket hordani, amibe a kicsi bele tud csimpaszkodni, szóval én is úgy döntöttem, hogy csakis bedugós fülbevalót veszek neki, mert a lógósat úgysem merné hordani addig, amíg a fiuk nagyobb nem lesz néhány évvel.

Mivel Viki kedvenc színe, legalábbis amennyire én tudom, a kék, ezért egy gyönyörűen csillogó, négyzet alakú, türkizes árnyalatú Swarovski fülbevalót rendeltem neki. Szerencsére alig egy nap alatt ki is szállították, szóval a családi kerti bulin oda is adhattam neki. Habár az elején sem aggódtam amiatt, hogy vajon tetszeni fog-e neki, mert úgy gondoltam, hogy ez remekül illik hozzá, attól még megkönnyebbültem, mikor felderült az arca az ajándék láttán. Egyből be is tette a fülébe, és muszáj megjegyeznem, hogy remekül állt neki. Ahogy mozgatta a fejét, miközben a kisfiával játszottak a kertben, a fény meg-megcsillant a fülbevalón és az arca szinte ragyogott tőle.

Örülök, hogy megleptem őt egy kis aprósággal, mert szeretek jóba lenni a párom családjával. Igaz, hogy még hivatalosan Viki sem a sógornőm, hiszen a párommal nem vagyunk sem házasok, sem jegyesek, de reménykedem benne, hogy majd egyszer, néhány év múlva már az ő családja hivatalosan az én családom is lehet.